A Timanfaya Park meglátogatása után El Golfo felé vettük az irányt. Az óceán mellett, egy káprázatos parti úton haladtunk végig. Legutóbb, mikor Lanzarote szigetén jártunk sem hagytuk ki El Golfo felkeresését, viszont a turista áradat inkább továbbhaladásra késztetett, nem minthogy megállásra.
Ez alkalommal erőteljes elhatározottsággal, lesznek ahányan lesznek címszóval, kíváncsian vártam, mit rejteget eme nevezetesség, amitől híres turista látványossággá vált. Nagyapám szavai idéződtek fel bennem, aki azt mondta egyszer: „Ne feledd, ha a világon valamit híressé nyilvánítanak, annak megvan az oka. Amennyiben, elsőre nem látod meg benne a szépséget, próbáld újra.” Megtettem, és ezúttal meg is értettem. Hozzáteszem, a világjárvány okozta alacsonyabb turista létszám sokat segített.
El Golfo zöld tava
El Golfo település elején, a parkolótól csupán pár perc sétányira egy természeti csoda mutatja meg önmagát az arra járónak, az El Lago Verde, azaz „Zöld Tó”. Másnevén Laguna de los Clicos az egyik legritkább példa a hidrovulkanizmusra, olyan vulkánikus tevékenységre, amely alacsony magasságban zajlik. Az öböl az óceán felé nyitott amfiteátrum, amely az 1730-as kitörések eredményeként jött létre. A félkör alját elfoglaló lagúna a kráter elöntése miatt keletkezett. Zöld színe a felszínén élő algáknak köszönhető. Ezt a tavat természetvédelmi területté nyilvánították, ezért a fürdés tilos.
El Golfo mentén számos, óceánra néző étterem kínálja helyi specialitásait. A falu végére gurulva az autóút véget ér. Azonban a gyaloglás kedvelőinek kihagyhatatlan élményt nyújt az óceán mellett végig ívelő turista ösvény, mely a maga egyszerű nagyszerűségében mutatja meg a természetvédelmi terület egyediségét.