Naplementében kezdődött a landolás a Tenerife South nemzetközi repülőtérre. Leszálláskor a Nap sugarait felcserélte a Hold és a Csillagok sejtelmes, egyben oltalmat árasztó fénye. Mintha a tudatomnak hatalma lenne a biztonságos földre-szállásban, ezúttal is fékeztem.
Szinte semmi nem változott… az emberek ugyanúgy elsőként leszállni akarva szedelőzködnek, telefonjukat természetesen már bekapcsolva, nehogy elmenjenek valami külvilági mellett. Az egyetlen változás, hogy mindezt maszkban teszik.
Indulás előtt alaposan tájékozódva, különböző portálokon kiemelten felhívták az utazók figyelmét, hogy a Kanári-szigetekre belépve kérik a negatív leleteket. Enélkül nem engednek be, hacsak ki nem fizeted a 3.000 EUR bírságot. Van az a pénz, amiért korpásodik a haj. Úgy véltem, hagyom egészségesen a fejbőrüket és a negatív teszteredményeket a válltáskámba tettem, hogy mindig kéznél legyenek.
Az ellenőrzéshez megérkezve, délies túlharsogó csevej közepette:
– ¡Hola! - köszön a biztonsági ellenőr. Majd kéri nem, nem a negatív Covid tesztigazolást… hanem a járvány idején bevezetett új, a belépéshez kötelező SpTH QR kódot, egy online elvégezhető regisztrációs igazolást.
Ki érte ezt? Mi nem! Mindegy is, a lényeg megérkeztünk és egészségesek vagyunk.
Kilépve az érkezési terminál épületéből langyos szellő simogatja arcunkat. Jó érzés, újra itt lenni.
Meglepetésünkre, egyfajta karácsonyi ajándékként a CICAR autókölcsönző a megrendelt Opel Corsa helyett egy Volvo XC90 terepjáróval üdvözöl minket. Eltalálták, imádok magasan ülni!
Santa Cruz de Tenerife vs Covid
Santa Cruz de Tenerife-ben várt első szállásunk. Este 8 óra körül megérkezvén egy karácsonyi díszletbe öltöztetett város fogad, maszkot viselő emberektől nyüzsgő utcákkal és terekkel. A bárok és éttermek teraszai szinte tele voltak vendégekkel, mintha nem is lenne világjárvány. Miután nehézkesen megtaláltuk belvárosi szállásunkat és sikerült leparkolnunk, gondoltuk magunkba szippantjuk a város hangulatát egy pohár vörös bor és némi harapnivaló mellett. Ekkor már 9 órát ütött az óra. Santa Cruz de Tenerife-ben a kijárási tilalom este 10 órakor kezdődik, így nem volt sok időnk. (Maszkot közterületen kötelező viselni, viszont a vendéglátóhelyiségek területén nem. Azaz enni, inni és társalogni szabadon, maszk nélkül is lehet.) Találtunk is a közelben egy tapas bart, ahol még szívesen fogadtak. Igaz, a konyhájuk bezárt, ennek ellenére „rapido” összekészítettek egy sajttálat a vörös bor mellé. És ahogy az óra mutatója elérte a 10 órát a város hirtelen elcsendesedett, a délies pezsgés nyugovóra tért. Reggel, lassú léptekben ébredt a város, a boltok nyitásával tért vissza a megszokott, eleven légkör. Reggelizés után utunk a Tenerife Norte belföldi repülőtérre vezetett, ahonnan tovább repültünk Lanzarote szigetére, a célállomásunkra.
Propelleres repülőgéppel utaztunk Tenerife fővárosából át Lanzarote fővárosába, Arrefice-be. Fantasztikus élmény volt! Az 50 perces út alatt végig láttuk az alattunk lévő tájat, a végtelen óceánt és a környező szigeteket. Fentről nézve egyszerűen minden más…
Landolás után, mintha tömegközlekedési járműből szálltunk volna ki, ugyanis a repülőtől zebrán sétáltunk át a terminál épületéhez, ahol se ellenőrzés, se kérdés. Ezúttal a CICAR egy Seat Ibiza-val lepett meg a megrendelt Opel Corsa helyett. Nem volt más dolgunk, mint tekerni a kormányt és nyomni a gázpedált Puerto del Carmen városáig, a szálláshelyünkig kilátással az óceánra…