Indulás előtti napon késő délután érkezett meg a hír, a Covid-19 teszt eredménye, negatívak vagyunk. Zöld utat kaptunk. Irány a Kanári-szigetek testünkben-lelkünkben pozitivitással tele! Másnap, december 21-én a téli napfordulón, a fény ünnepén indult a repülőgépünk Tenerifére. Az utazás napja tudatos választás volt, gondoltam repüljünk át a fénybe ezen vírusos időszakban.
A budapesti repülőtérre, mint minden utazásunkkor ez alkalommal is időben érkeztünk, idén maszkban. Előző este, elkerülve a tömeges sorban állást a járvány idején vásároltunk repülőjegyünkhöz „Soron kívüli biztonsági ellenőrzés” szolgáltatást. Biztonság mindenek felett:)
Belépve a Budapest Airport indulási épületébe érzékelhetően kevesebb ember volt a megszokottnál, kellemes érzéssel töltött el. Nincs tolakodás, hangzavar, egyfajta nyugalom honolt a térben. A check-in pult előtt sem volt kígyózó sor, a becsekkolás várakozással és a Covid-19 miatti fokozott ügyintézéssel (teszteredmény bemutatása) együtt maximum 20 percbe telt. A biztonsági ellenőrzés pikk-pakk történt, ugyanis rajtunk kívül egyedül ebben az elsőbbségi sávban állt 3 ember. Ők is mögöttünk, a 1,5 métert be nem tartva. Még jó, hogy megvettük ezt az elsőbbségi biztonsági ellenőrzés szolgáltatást… Enélkül biztonságosabb lett volna, mert a másik részen senki nem állt.
Fogyasztás biztonságosan
Átérve az ellenőrzésen, közvetlenül a Duty-free üzletbe érkezik az ember. Naná, kezd el a vásárlást már indulás előtt azt is biztonságosan, ha lenne mit. Egyes polcok a boltban szinte üresen, rajtuk csupán 1-1 megmaradt termékkel, azok is a polc elejére húzva magányosan díszelegtek a hatalmas térben. Emlékeim felszínre törtek, mint a gejzír. Igen, láttam már ilyet… régen, a gyerekkoromban. Csekély és egysíkú árukészlet jellemezte az akkori üzleteket. És mégis, akkortájt egy Sport szelet vagy egy Túró Rudi számomra a mindenséget jelentette. Viszont ma, mikor telített polcok és árubőség fogad az online térben is, kissé háború utáninak tűntek a zsúfolásig fel nem töltött kínáló pultok és polcok. A csökkentett árukészlet tudata kevésbé zavart, mint maga a látványé.
Az indulási csarnokban az üzletek 70-80%-a volt nyitva és működött, azokból is jó néhány csökkentett üzemmódban, vásárlóktól mentesen. Üresen állva és várva, legyen vége ennek a világjárványnak. Az éttermek, bárok 90%-ban tárt kapukkal vártak, csak le ne ülj. Azt nem szabad. Fekete szalagokkal és kordonokkal kerítették el az asztalokkal, székekkel teli teraszokat. Take away – Elvitel itt is! A várakozó részek széksoraiban nincs egymás mellett ülés, 1 szabad - 1 tilos. Minden második szék papírszalaggal lezárva, „Vigyázzunk egymásra” felirattal.
Minden megváltozott, eltűnt a sürgés-forgás, az ezernyi utas. Csendesség és visszafogottság a jellemző. Az emberiségben is? Ott is megtörtént a változás? Vagy minden maradt továbbra is a felszínes külvilágban való keresgélésben, Önmagunk megtalálása helyett?
A repülőgépen, mint mindenhol a maszk viselése kötelező. Egy kivétellel, a fogyasztás ideje alatt a maszk levehető. És ez igen sokszor megtörtént az utasoknál, ugyanis az öt és félórás repülőúton háromszor jöttek végig a légiutaskísérők portékáikat árulva és ezenfelül többször felhívták a figyelmet, emlékeztetőül: egyél, igyál, vásárolj!
A lényeg nem változott, fogyasztás mindenekelőtt… csupán a külcsín változott, mert mindezt most maszkban, biztonságosan.